Az egész 1979. október 11-én kezdődött, amikor megszülettem, Tütő Zsuzsa és Krasznay Endre elsőszülött fiaként. Akkor még örültek nekem. Ez azóta csak fokozódott.:) A nyugalmam két és fél évig tartott, amikor húgom, Edit is meglátta a napvilágot. Egyébként nyugis gyerekkorom volt. Szüleimnek kevésbé. Hiába, nem olyan könnyű két kisgyereket felnevelni.

Első intézményi élményemet a Labanc utcai óvodában szereztem, ahol 1986-ig volt szerencsém részt venni a gondtalan szórakozásban. De eljött az elkerülhetetlen, beírattak általános iskolába. A választás a nem túl messzi Budenz úti Általános Iskolára esett.

Azokat a remek általános iskolás éveket az első hónapban beszedett intővel indítottam. Igazi repülőrajt... De azért beleadtam apait-anyait, és másodikra sikerült kitűnőre felhoznom magam, hogy anyukámnak bebizonyítsam, igenis okos kisfia van. Egyébként ekkor ismertem meg azóta is legjobb barátomat, Kocsis Krisztiánt, akivel a rövid gimnáziumi kitérőt leszámítva sikerült a szoros viszonyt fenntartanom.

A jó eredménynek köszönhetően beválogattak az iskola elit osztályába, ahol nagy kegyként már angolt tanítottak nekünk, kiemelten foglalkoztak velünk. Ez az osztály egészen az iskola végéig együtt maradt. Az igazán meghatározó dolog az ötödik osztályban kezdődött, amikor Édes Péter lett az osztályfőnökünk. Akkor azt tartották róla, hogy a kerület legjobb matematika és fizika tanára. Igaz, nem igaz, én mindenesetre már akkor a műszaki pálya felé orientálódtam, ami nagyban köszönhető az ő személyiségének. És persze az iskolarádiónak, amit 1993-ban kezdtünk el Krisztián barátommal csinálni. De sajnos ezek az évek is elmúltak, 1994-ben befejeztük az általános iskolát, és eljött a gimnázium választásának ideje.

A döntés a Táncsics Mihály Gimnáziumra esett, ami akkor egy kényszer volt, de utólag igen jó választásnak bizonyult. Táncsicsosnak lenni akkor még egy életforma volt. De ezt persze meg kellett tanulni. A lényeg az, hogy 1994-ben felvettek dr. Sárváry Mariann osztályába, ami akkor a B jelű volt, és én az angol szakos felébe kerültem. Az első két év kisebb-nagyobb súrlódásai után megtaláltam az ideális Táncsicsos "way of life"-ot. Másodikban belekezdtem az iskolarádióba, amit érettségiig folytattam. Harmadikban felvettem a matematika-fizika fakultációt, ahol megismerkedtem az iskola kegőrültebb osztályával. Onnan jópár barátság a mai napig tart. A matek tanárom egyébként Szakács Péter volt. Rajta kívül Szentgáli Zsolt barátom volt nagy hatással rám, aki negyedikben történelmet tanított az osztályomnak. Aztán vége lett mindennek: leérettségiztünk...

Az érettségi után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnöki szakára kerültem. Ezt azóta sem bántam meg. Sőt... Olyan barátokra tettem szert, akik azóta is alapvetően meghatározzák a társaságomat. Őket a Képek menüpont alatt lehet látni, de külön ki kell emelnem Szabó Áront, aki már a rögös gimnazista matekfaktos évek óta kísér(t) engem.:) A szakmai életünk teljesen összefonódik, többnyire ugyanott dolgoztunk, ugyanazt csináltuk, mint a másik.

Másodévesek voltunk Áronnal, amikor egymástól függetlenül elkezdett minket foglalkoztatni az informatikai biztonság. Mivel akkoriban az egyetemen csak és kizárólag a Híradástechnika Tanszéken található Ebizlab, majd CrySyS Lab foglalkozott ezzel a témával, evidens volt, hogy ennek nézünk utána. Szerencsés véletlen, hogy pont akkor hirdetett felvételit oda a labort támogató cég, az E-Group Rt. Azt, hogy ma ezzel a témával foglalkozom, tulajdonképpen Csapodi Mártonnak köszönhetem, aki akkor felvett minket. A laborban zseniális embereket volt szerencsém megismerni, kezdve Vajda István professzor úrral. 2001-ben az Informatikai Központban elvégeztem egy e-business tanfolyamot, amit Szigeti Szabolcs tartott. Itt kerültem kapcsolatba jelenlegi munkahelyemmel. Miután kiderült, hogy mivel foglalkozom, felvettek egy éppen akkor induló elektronikus aláírással foglalkozó projektre, amit későbbi konzulensem, Magyar Gábor vezetett. Ez a két vonal alapvetően megszabta, hogy mit fogok csinálni, és kikkel fogok együtt dolgozni.

A diploma utána adott volt, hogy a BME Informatikai Központjában fogok dolgozni, ahol 2006 végéig koptattam a billentyűzetet. Úgy érzem, lassan kezdek beérni. Az itt eltöltött idő alatt rengeteget tanultam, sokat komolyodtam, és remélem, hogy elérem azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé. Az igazán nagy iskola persze a Kancellár.hu Zrt.-nél eltöltött idő volt, ahol megtanultam, milyen is az igazi szakma, annak minden előnyével és hátrányával. Innen kerültem mostani munkahelyemre, a HP Magyarországhoz, ahol pici pontként tolom a világ legnagyobb IT cégének szekerét. 2008 óta pedig doktorandusz hallgató lehetek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, úgyhogy előbb-utóbb csak megszerzem azt a fránya PhD fokozatot... Drukkoljatok!:)

Az élet persze folyamatosan alakít. 2008. júliusa óta boldog házasságban élek Krasznay-Kelemen Ritával. Ez a családfői státusz a lehető legfontosabb, és megerősít abban, hogy az alapelveimet továbbra is betartsam. Ezek: hűség (feleséghez, családhoz, munkaadóhoz, országhoz), becsület (az édesapám által belémnevelt elég magas mércéhez mérve), segítőkészség (barátoknak, szakmabelieknek, hallgatóknak), egyenesség (ha bárki valamilyen hátsó szándékot képzel el a tetteim mögött, az valószínűleg téved). Az elveim miatt persze időnként sikerült összeütközésbe kerülnöm emberekkel. Nekik üzenném, hogy nincs bennem soha semmi rossz szándék. Csak ilyen vagyok...:)